Ki volt Gróf Apponyi Franciska („Napraforgó grófné”)?
Gróf Apponyi Franciska (1879–1958) magyar arisztokrata származású nő, a gyermeknevelés és jótékonyság elkötelezett támogatója volt. A Károlyi családba házasodott (férje: gróf Károlyi László), és már az első világháború alatt és azt követően is aktívan segítette a rászorulókat, szervezett jótékonysági akciókat, valamint ő alapította az ország első csecsemőotthonát Újpesten
Franciska grófnőt a helyi gyermekek „Napraforgó” néven ismerték, kedvenc virágáról. 1931‑ben megalapította a Virágegylet Zebegényt (VEZ), egy olyan gyermek‑ és ifjúsági közösséget, ahol a fiatalok virág‑ és növénynévvel szerepeltek, és ahol rendszeres foglalkozások, sport, kertészkedés és előadások révén nevelődtek. Ő maga vezette és szervezte a programokat, erősítve a természet szeretetét, a közösségi szellemet és az önállóságot.
Tevékenysége révén Zebegény nemcsak népszerű üdülőhellyé vált, hanem egyedülálló gyermek‑ és ifjúsági nevelési helyszínné is, ahol a fiatalok élményeket, készségeket és közösségi élményt szerezhettek. Az egykori „Napraforgó‑házak” ma is Zebegény jellegzetes építészeti és kulturális emlékei.
Mi volt a VEZ – Virágegylet Zebegény?
1931‑ben Apponyi Franciska megalapította a Virágegyletet (VEZ), amely egy “gyermekköztársaságként” működő közösségi szervezet volt Zebegényben. A VEZ‑ben:
Gyermekek és felnőttek közösen vettek részt tanulásban, játékban, sportban és természetismereti foglalkozásokban.
Minden tag virág, fa vagy madár nevét kapta (pl. Pipacs, Ligetszépe, Fehér Rózsa), ezzel is egyenlőséget teremtve a címek és rangok helyett. Franciskát maga Napraforgónak nevezték.
A szervezetnek kb. 300 gyermek és 50 felnőtt tagja volt, akiket játék, sport és közösségi munka révén neveltek vallásos, hazaszerető, természetet szerető emberekké.
Az egylet alapszabályai közé tartozott például: segítsünk másokon, szeressük az állatokat és virágokat, tegyünk mindennap valami jót, és tartsuk be a szavunkat.
A VEZ‑ben nemcsak játék és sport folyt, hanem botanikai ismeretek, nyelvek tanulása, egyes jeles eseményeken való részvétel (pl. 1934‑es „Gyermekolimpia”), valamint közös előadások és ünnepségek is szerepeltek a programok között.
A Napraforgó‑házak nemcsak a VEZ közösségi életének helyszínei voltak, hanem nyári „virágnyaralók” és vendégházak is működtek bennük. Ezekbe:
Zebegénybe érkező nyaralók – köztük külföldi és belföldi vendégek – gyakran érkeztek pihenni, tanulmányozni a grófnő módszereit vagy részt venni a programokon.
A 1936‑os évben nyaranta rendezett események és sportversenyek híre eljutott más településekre is, ami miatt Budapestről és más helyekről is érkeztek látogatók.
Köszönhetően Paulisineczné Willem Vera kutatásainak a VEZ és Napraforgó története itt marad velünk.